Elseje nagyon kómásan kezdődik. Később kelünk a megszokottnál, mégis fáradt, kimerült vagyok, és érzem, hogy anyu is az. Emellett valami újat is észlelek, amit eddig nem. Anyunak izomláza van; nagyon furi érzés, máshogy is mozog tőle.
'Hihi, nem megmondtam, hogy sok lesz a táncikálásból?!'
Viszont én éhezem, ezért próbálom tapintatosan a tudtára adni, hogy irány a konyha. Mint majdnem minden nap, ma is tanulok valami újat: mindjárt reggeli közben kiderül, hogy szeretem a kocsonyát, és a virslit még annál is jobban. Hatalmasat eszek belőlük, ami után részemről jöhet az ejtőzés.
Szerencsére anyu sem tervez világmegváltó cselekedeteket mára. Beszélgetünk mamáékkal, és interneten keresztül Balu nagybácsival, aki nemzetközi kamionozik és nem mellesleg imádja a gyerkőcöket - tuti, alig várja, hogy játszhasson velem.
Amikor nagyszüleim visszaindulnak Érdre, apuval és barátjával hármasban, akarom mondani négyesben, besétálunk a városba. A séta anyu ötlete, mivel ő nem szeret punnyadni. Ezzel még önmagában nem is lenne gond, csakhogy kint -6 fok van, és a távolság amire vállalkozunk 3.5 km. Nem mondom, hogy rosszul esik, de kellemesen elfáradunk mindannyian a végére. A fiúk söröznek, mi pedig annak kismama megfelelőjével kényeztetjük magunkat, azaz egy málnaöntetes sajttortával. Miután elég ismerőssel találkozunk és kívánunk nekik boldog új évet, megszavazzuk hazafele a buszt mint közlekedési eszközt.
Az otthon melegében elfogyasztjuk apu főztjét, csülkös bablevest. Már most előre találgat a rokonság, melyik családra fogok jobban hasonlítani: az inkább könnyebb ételeket preferáló szegediekre, vagy a nehezebb ennivalókkal is könnyedén elbíró érdiekre. Szerintem kell ez is, az is. Jól esik a vacsora, vígan veszem fel belőle a tápanyagokat, bár érzem, hogy anyu mindeközben szenved a gázoktól - ami, mint meséli, a terhesség egyik kellemetlen velejárója.
Teli pocakkal becsüccsenünk a kanapéra és csoportos filmnézés veszi kezdetét. Anyu ügyel a választásra; míg régebben ijesztőbb műsorokat is bevállalt volna, most már figyelembe vesz engem is - még ha nem is mindig korhatár besorolás nélküli programok mellett dönt.
nicsakkivagyok.blogspot.hu
