A következő három napban anyu másra sem tud koncentrálni, csak hogy engem magában tartson. Nagyon vicces, ahogy szinte minden izmával erre összpontosít – mintha így tényleg megakadályozhatná hogy bármi rossz történjen velem. Veszélyeztetett terhes, ami miatt az első 12 hétben különösen sokat kell pihennie. Jelleméből kifolyólag azonban el akarja látni minden feladatát, amit egy feleségnek illik, vagyis a munka mellett még a házi teendőket is igyekszik egyedül megoldani. Persze apu ezt nem hagyja, és ahol csak tud, besegít.

   Szerdán munka után átmegyünk szegedi mamáékhoz vacsorára, és a felnőttek a házfelújításról beszélnek, aminek apropóját az én megfoganásom váltotta ki. Engem nem köt le a beszélgetés, majd figyelek ha a gyerekszoba a téma.

   Vacsit követően a holnapi napot beszélik át, ugyanis szilveszter lesz. Életemben, azaz létezésemben először bulizni fogok!!! Kíváncsian várom, milyen lesz. Anyuból kettős érzéseket vált ki. Egyfelől imád táncolni, és már rég voltak apuval bulizni. Másfelől viszont érzi, hogy ő már anyuka valamilyen szinten, felelős értem, emiatt az este alatt is biztosítania kell majd a jóllétemet. Már az is felmerült benne, ha nem vették volna meg előre a vacsorával egybekötött mulatságra a jegyeket, amikor én még gondolat sem voltam, akkor lehet, inkább otthon pihenne holnap is.

'Ne aggódj, anyu, tudom, figyelni fogsz rám. Ennyi szórakozás viszont neked is jár. Elvégre ha nem most, később úgy sem lesz rá alkalmad...'

Másnap:

   Érdi mamáék és apu barátja időben leérnek Szegedre, felöltözünk mindannyian csinibe és már indulhatunk is. Anyu egy szűk ruha mellett döntött - mondván, sok ideje már úgysem lesz ilyeneket hordani - és büszkén simogatja pocakját egész este – noha szerintem rajta kívül senkinek fel sem tűnök.

   Úgy döntök, a vacsi után háttérbe vonulok – addig azért továbbra is én diktálok - és hagyom anyut szórakozni kicsit.

Nem is sejtettem, hogy neki ez ekkora öröm, de úgy tűnik, nagyon jól érzi magát és felszabadult.

’Buli vaaan! Csak ne imbolyognék ennyire idebent. Mindjárt tengeribeteg leszek.'

 Természetesen apu folyton rá szól, ha anyu túl nagy lendülettel táncol. Hajnali kettőre kinyúlok a petezsák biztos védelmében. Már nem forog a föld, és örömmel konstatálom, hogy anyu is elfáradt. Szegedi mamáék még maradnak, ők állítólag mindig sokáig bírják. Mi azonban szerencsére megyünk haza aludni. Jó éjszakát!

nicsakkivagyok.blogspot.hu