Boldogságban megfürödve visszatérünk a realitásba és megyünk konzultációra a nőgyógyászhoz, akinek az arca tükrözi a teljes meglepődést.

'Egy százalék esély a teherbe esésre, mi dokikám? Ahhoz képest anyuék mindjárt kettő babát összehoztak!'

Az orvos próbálja elhitetni a két vigyorgó szempárral, milyen nagy feladat lesz egy ikerterhesség, mennyi kockázattal járhat, mennyi extra odafigyelést igényel. Anyut rögtön táppénzre is küldi veszélyeztetett terhességgel, illetve kapunk jövő hétre egy újabb uh időpontot; az ikreket ugyanis gyakrabban kell ellenőrizni - tudjuk meg.

Nagyon furcsán telik a nap hátralevő része, anyuék mintha nem is a földön lennének, aligha vesznek tudomást az őket körülvevő világról, csak Ránk tudnak gondolni.

’Tesókám, nem tudom te hogy bírod ezt a reflektorfényt, de én kezdek zavarba jönni.’

Dec. 16.: Második találkozás

Az emberek utálnak orvoshoz járni, ha lehet, addig húzzák az időpontkérést ameddig csak engedi az egészségük – tudom meg anyutól. Mégis – mondja – ezeket a nőgyógyászati vizsgálatokat úgy várja, mint gyermek a mikulást, számolja vissza a napokat, majd az órákat.

Apu ma nem tudott eljönni, helyette szegedi mamám tart velünk. Bizony, mert nekem ilyenem is van, hihi. Van szegedi mamám és papám, és van érdi mamám és papám. Immmmádnak, ezért én is őket.

Ezúttal az ultrahangon kezdünk, és csak utána megyünk az orvoshoz. Anyu szeretne lefényképezni minket, hogy meg tudjon majd mutatni apunak és a többieknek. Az uh szobába érkezve szomorúan észleli a kikapcsolt tv-t; nem fogjuk látni egymást. Az asszisztens azonban ezt észre veszi, felugrik és orvosolja a helyzetet. Megkezdődik a vizsgálat, és én már integetek is. Na jó, képzeletben, kifejlődött karjaim ugyanis még nincsenek.

Mmh, anyu megint sír. Vigyorog és potyognak a könnyei. Aztán meghallja a szívhangomat, és megszűnik körülöttünk a világ. Ez a mi pillanatunk, csak a kettőnké. 

Illetve.

’Tesó, hol vagy? Téged mikor mutatnak?’

Ekkor alaposan körbenéz az orvos anyu méhében, de hiába, nem talál mást rajtam kívül. Az ikertesóm már nem él.