Karácsony után hazatérünk Szegedre, vissza a dolgos hétköznapokba. Anyu folyton nyugtatgat, hogy csak ezt a 4 napot bírjam ki, tudja, már táppénzen kellene otthon pihennünk, de ígéri, az én érdekemben nem fog feszített tempóban dolgozni. Megkezdjük hát a hetet és minden erőmmel azon vagyok, hogy ne menjek az idegeire - még enni is ritkábban kérek.

   Mindössze pár óra munka után azonban mégis történik valami. Anyu a wc-n ül és nagyon megijed. Vért lát. Egyből eszébe jut barátnői hasonló esete, illetve amit az interneten is olvasott, miszerint ez megeshet, és nem feltétlenül jelent bajt. Próbál higgadt maradni, tudván, nekem továbbra is békés környezet kell a megmaradásomhoz, a fejlődésemhez. Nehéz azonban nem pánikba esnie egy vetélésre utaló jeltől. Felhívja a nőgyógyászt, aki óvatosságra inti, és javasolja, ha a tünet nem múlik, menjünk ultrahangra. Értesítjük aput a fejleményekről, aki ugyan érzi az aggodalmat, de tartja magát, tudja, hogy a feleségének most pont ezzel tud támaszt nyújtani.

   Végre vége a munkának és megyünk a klinikára. Feszült a helyzet, mindketten csak pozitív dolgokra gondolnak, de igazából az orvos nyugtató szavaira várnak. Másfél órával később - mert az ügyelet sajnos így halad -, megvizsgál a doktor. Nincs nyitva a méhszáj, ami jó hír, és éppen vérzést sem lát, de csináljunk egy uh-t, hogy meggyőződjünk a jóllétem felől. Ami - közli - sajnos újabb másfél óra várakozást jelent. 

   Anyu ekkorra adja be a derekát, és rendel Nekem egy pizzát. Épp vígan majszoljuk, amikor megjelenik három beteg, szintén uh-ra várva. 

'Neee, kérlek ne rakd el a pizzát! Senki nem fog ránk szólni, egészen biztosan megértik, hiszen ők is mind terhesek! Ááá, ennyi volt, egy szelet...' 

További unalmas várakozás után végre beszólítanak és következik a szokásos vizsgálat. A tv nincs bekapcsolva és nem is fárasztjuk vele az amúgy is leterhelt doktort, csak hallgatjuk az eredményt. A szívem gyönyörűen dobog, és 18mm nagyra nőttem! Különösebb okot nem lát a vérzésre, mindenesetre ágynyugalmat és vetélés elleni gyógyszert ír fel. 

'Juhúúú, mindenki boldog, én pedig ehetek!'

nicsakkivagyok.blogspot.hu